Belépés

BelgaHírekKeresésOldalakHirdetésekRegisztrációBelépés

Történet
GROENENDAEL
TERVUEREN
MALINOIS
LAEKENOIS
Standard
Megfontolások
A kölyök vásárlása
Általános tanácsok
Kiképzés
Kölyöknevelés
Engedelmesség
Őrző-védő kiképzés
Agility
Kiállítási felkészítés
Tenyésztés
Vendégkönyv
Fórum
Linkek
Kapcsolat



By:Cirike

Bevezetõ

    Amikor a múlt század végén az érdeklõdõ belga kutyabarátok és -tulajdonosok érdeklõdni kezdtek az ország juhászkutyái iránt, már meglehetõsen egyésges kép alakult ki: ezek a juhászkutyák 50-55 cm magasak voltak, könnyed, inkább négyzetes testtel, kicsiny felálló fülekkelrendelkezdtek, nagyon intelligensek, éberek voltak és hûségesek gazdájukhoz. Kitartó futással összetartották a birkanyájat, megvédelmezték a nemkívánatos idegenektõl, akárcsak a házat és gazdájukat.
Meglehetõsen különbözött viszont a bundájuk színe és minõsége; volt köztük durva, rövid és hosszú szõrû, míg szinük a fekete és beige, a vörösesbarna és a szürke közötti széles skálán változott.
    Reul professzor a Cureghemi Állatorvosi Intézettõl behatóan foglalkozott ezzel a juhászkutya- fajtával, és 1891.november 15-én összehívta a pásztorokat és a kutyák akkori tulajdonosait, hogy véleményezze a kutyáikat. Több mint 100 kutyát mutattak be neki. Ezeknek a kutyáknak különbözõ volt a színük, feketétõl a szürkéig vagy a barnáig minden árnyalatban elõfordultak. Különbözött a szõrzetük jellege is. Voltak közöttük hosszú szõrûek, drószõrûek és rövid szõrûek. A hosszú szõrûek azonban túlnyomórészt feketék voltak, ritkán barnák vagy vörösek, a drótszõrûek többnyire szürkék, a rövid szõrûek pedig nagyrészt barnák vagy beige árnyalatúak, többnyire sötét maszkkal. Reul professzor elmagyarázta ezeknek a kutyatulajdonosoknak, hogyan képzeli el az ideális típust, és azt ajánlotta nekik, hogy színre való tekintet nélkül csak azonos szõrzettípusú kutyákat pároztassanak egymással.     Így tenyésztettek amatõrök és pásztorok éveken keresztül az utasításai és a saját belátásuk szerint. 1895-ben megalapították a Belga Juhászkutyák Klubját, és az egykori pásztorkutyát a nemzeti kutya rangjára emelték. Az újonnan felállított standard azonban kikötötte, hogy attól kezdve, Reul professzor kívánsága ellenére, csak a fekete, hosszú szõrû, vörösbarna rövid szõrû és a szürke drótszõrû  kutyákat lehet tenyészteni. A barna vagy szürke hosszú szõrûek , a barna drótszõrûek és a fekete vagy szürke rövid szõrûek tulajdonosai azonban nem értettek egyet azzal, hogy ezentúl ne lehessen tenyészteni a kutyáikat és szakadárklubot alapítottak, amely aktív és termékeny volt. Ez a klub csatlakozott Belgium kennelklubjához, a Societe Royale St. Hubert elõdjéhez. Minden klub saját tenyésztési könyvet vezetett. Néhány év múlva azonban a tenyésztõk  ismét összefogtak, és meghatározták, hogy a következõképpen lehet tenyészteni: fekete, hosszú szõrû kutyák - groenendael néven
vörösbarna, hosszú szõrû kutyák, sötét maszkkal - tervueren néven
vörösbarna, rövid szõrû kutyák - malinois néven
szürke vagy vörösbarna, drótszõrû kutyák - laeken néven.
A különbözõ fajtaváltozatokat Brüsszel  környéki falvakról nevezték el, mivel akkoriban ott lakott a legtöbb tenyésztõ.
    Az I. világháború idején Belgiumot megszállták a németek, a szõrnyû feltételek között szinte lehetetlenné vált a tenyésztés, így az elmúlt évek munkája kárba veszett. Sok jó tenyészkutya eltûnt, és csak néhány tenyésztõnek sikerült egy vagy két kutyát tartani és etetni. A háború után néhány évre volt szükség, amíg a háborút túlélõ kutyákból jó utódokat tenyészthettek. Csak a harmincas években lehetett látni ismét nagyobb számban kutyákat, fõleg groenendaelt, a kiállításokon. Jó minõségûek voltak és kiváló típust képviseltek, valamivel nagyobbak és erõsebb csontozatúak voltak, mint a háború elõtti kutyák.
    1920.február 20-án összegyûltek a tenyésztõk a Societé Royale St. Hubert védnökségével. Szükségesnek látták megkönnyíteni a tenyésztési elõirásokat, mivel a háború nagy hiányokat hagyott hátra a tenyészállományban.
Így a következõ pontokat rögzítették:
1. A négy fajtaváltozat megtartása: groenendael - fekete, hosszú szõrû
                                                               tervueren - vörösbarna, hosszú szõrû
                                                               malinois - vörösbarna, rövid szõrû
                                                               laeken - szürke, drótszõrû
2. Elismertek minden olyan belga juhászkutyák, amelynek sem feketék, sem vörösbarnák sem voltak, de a standardnak kiválóan megfeleltek. Tehát ismét elfogadtak minden színt, amelyet 1905-ben nem.
3. Az azonos szõrzettípusú, de más színû kutyáktól származó utódokat is elismerték.
4. A rövid és drótszõrû kutyák keverékeinek elismerése.

    1929. október 22-én a fekete rövid szõrûeket is elismerték, valamint a fekete és a barna malinois keverékét. A vörösbarna vagy szürke kutyáknál megkívánták a sötét maszkot. A kutyákat valamivel nagyobbra tenyésztették, hiszen a háború után már nem jelentett gondot a táplálásuk, és a következõ méretek voltakérvényben: 55-65 cm a kanoknál, 52-60 cm a szukáknál. A CACIB-ot a kiállításokon minden színnek külön kiadták.
A II. világháború alatt ismét értékes tenyészállomány semmisült meg, de alig ért véget a háború, a tenyésztõk megtették a további tenyésztéshez szükséges intézkedéseket. Az 1945. október 21-én felállítottfajtastandardot az 1920  februárihoz igazították, a korábbi színeket és a szõrzettípusokat megtartották és a különbözõ színûek és szõrzettípusúak keverékeit ugyanígy elismerték.
    Csak a marmagasságot változtatták meg: a kanok marmagasságát 62 cm-re, a szukákét 58 cm-re, mínusz 2 és plusz 4 cm-es tûréshatárral.
1966. január 1-tõl csak 4 CACIB ( a nemzetközi szépségdíj várományosa ) kiosztását engedélyezte az FCI ( Nemzetközi Kinológiai Társaság ) a belga juhászkutyáknak, ezért a kiállításokon a következõ 4 csoportba osztották be õket:
groenendael - fekete, hosszú szõrû, 1 CACIB
más színûek - vörösbarna, beige, szürke, hosszú szõrû, 1 CACIB
malinois - vörösbarna, szürke, fekete, rövid szõrû, 1 CACIB
laeken - vörösbarna, szürke, drótszõrû, 1 CACIB.
    1973 elején Belgium, mint a fajta származási országa, ismét új rendelkezéseket hozott, amelyek a következõképpen hangzanak:
1. A különbözõ fajtaváltozatok keresztezése nem megengedett.
2. A különbözõ fajtaváltozatok keresztezése kivételesen, a származási ország tenyésztõbizottságának engedélyével lehetséges. Az ilyen keresztezésekbõl származó utódokat csak a tenyészkönyv függelékébe lehet bevezetni.
3. Az 1972. december elõtti keresztezésekbõl származó utódokat ideiglenesen vezetik be a tenyészkönyvbe. Általában azonban mellõzni kell a különbözõ szõrzet- és színvariánsok közti keveredést.

    Ha ilyen keresztezések történnek Belgium tenyésztõbizottságának engedélyével, hogy a fajtát javítsák, az utódokat a tenyészkönyv függelékébe vezetik be, amíg a harmadik generációnál látható nem lesz a szín- és a szõrzettípus eredménye. A keresztezés iránti kérelmeket az ok megnevezésével három hónappal korábban kell benyújtani a tenyésztõbizottsághoz. Mellékelni kell a szülõk törzskönyvének másolatát is. A keresztezésekbõl származó utódokat hivatalos szakértõi vizsgálatnak vetik alá, amely megállapítja, alkalmasak-e a továbbtenyésztésre. A belgiumból származó új rendelkezésekkel ismét visszatértünk a régi tenyésztési szabályzathoz, amely a fenti négy változatot ismeri el.

Felhasználói név
Jelszó
Elfelejtette jelszavát?

developed by Centrumnet Systems