Belépés

BelgaHírekKeresésOldalakHirdetésekRegisztrációBelépés

Történet
GROENENDAEL
TERVUEREN
MALINOIS
LAEKENOIS
Standard
Megfontolások
A kölyök vásárlása
Általános tanácsok
Kiképzés
Kölyöknevelés
Engedelmesség
Őrző-védő kiképzés
Agility
Kiállítási felkészítés
Tenyésztés
Vendégkönyv
Fórum
Linkek
Kapcsolat



By:Cirike

A belga juhászkutya standardja

Az FCI által elfogadott 15-ös számú 1979.08.31-én rögzített meghatározás szerint:

Általános megjelenés:
Harmonikus, okos és szívós kutya. Jól ellenáll az idõjárás viszontagságainak. Harmonikus kiállása és büszke fejtartása kifinomult erõt jelez.

Jellemzõi:
Örzõ védõ kutya. Szükség esetén makacsul, hevesen és habozás nélkül megvédi gazdáját.

Temperamentuma:
Éber és figyelmes, élénk és kutató tekintete értelmet sugall.

Fej:
Nagyon markáns, túlzás nélkül hosszú. A koponya és a pofa körülbelül azonos hosszúságúak, bár a pofa rész néha valamivel hosszabb lehet. A pofa középhosszú és fokozatosan keskenyedõ. A stop mérsékelt. Az orrhegy fekete, az orrlyukak nyitottak. Az orrhát egyenes. Az ajkakkeskenyek, szilárdak, erõsen pigmentáltak, a szájszélek szorosak. A nyálkahártya vörös színének nem szabd látszódnia. A pofa száraz, nagyon lapos, izmos. A szemöldök nem kiugró, a pofa a szemek alatt erõteljes vonalú.
    A koponya középszéles, arányos. A homlok inkább lapos, mint kerek, oldalról nézve az orr párhuzamos a pofaháttal.


Szemek:
Középnagyok. Sem kidülledõek, sem besüllyedõk. Kissé mandula formájúak. Színük barna, lehetõleg sötétbarna. A szemhély szegélye fekete. Tekintete nyitott, éber, értelmes és kiváncsi.

Fülek:
Középnagyok, magasan tûzöttek, feszesen felállóak, méretük arányos a kutya hosszúságával és méretével. A fülkagyló a fültõnél erõsen legömbölyödik.


Harapás:
Ollós. Az alsó állkapocs elülsõ fogai könnyedén érintik a felsõ állkapocs elsõ fogainak hátsó felületét. A harapófok harapás megengedett. Az õrzési feladatokat ellátó kutyáknál ajánlják a harapófog harapású kutyákat. A fogak erõsek, fehérek, szabályosak, erõsen rögzültek a jól kifejlõdött állkapocshoz.




Nyak:
Sima vonalú, izmos, kissé hosszú, a lapockák felé szélesedik. A nyakon található aljbõr nem lazán, hanem szilárdan ileszkedik. A nyakszirt enyhén ív alakú.


Elülsõ végtagok:
Erõs csontozatúak, az izmok szilárdak és erõsek. A lapockacsontok hosszúak, ferdék, laposak. A felkarral együtt elegendõ szögellést alkotnak, amely lehetõvé teszi a könyök könnyû mozgását. A felkarok a törzs irányába mozognak. az alkarok hosszúak és izmosak. A lábtõ erõs, rövid és egyenes. A mellsõ végtagok nem szélesek, de nem is keskenyek.




Törzs:
A kanok hosszára az jellemzõ, hogy a vállcsonttól a csípõig mért távolság többé-kevésbé megegyezik a marmagassággal. A szukák valamivel hosszabbak is lehetnek. A mellkas nem széles, de mély és kiterjed a könyökizület alsó részéig. A bordák ívesek és domborúak. A hát és a csípõrész egyenes, széles és izmos. A hasvonal mérsékelten felhúzott, nem lógó, de nem is agárszerû, hanem a mell alsó vonala felé kissé csapott, szépen ívelt és mérsékelten széles.








Hátsó végtagok:
Erõsek de nem nehezek. Egy irányban mozognak az elülsõ végtagokkal. A combok szélesek és erõsen izmoltak. A térdizület megközelítõleg a csípõizület alatt függõlegesen helyezkedik el.
    A lábszárak hosszúak, szélesek, izmosak, a csûdcsont nem túlzottan sarkolt. A sarkok alacsonyak, erõsen izmoltak, hátulról nézve teljesen párhuzamosak. farkaskörmök nemkívánatosak.




Mancs:
Kerekded, kissé hosszúkás, a lábujjak jól zártak és íveltek.
    A talppárna erõs és rugalmas. A körmök feketék és erõsek.

Farok:
Jól rögzített, a faroktõtõl erõs, vaskos, középhosszú. Nyugalmi állapotban a farok lelóg és a vége enyhe ívben felfele áll. Mozgás közben felemeli farkát, amely kissé ívelõdik, de nem lehet sarló alakú, kunkorodó és nem hajolhat oldalra. Lehajtva kb. a csánkig ér.

Mozgás:
Mozgása élénk, könnyed. Lépése a lehetõ leghosszabb. A belga juhászkutya folyamatosan mozog, fáradhatatlannak látszik. Temperamentumossága miatt inkább körbe mozog, mint egyenesen.

Szõrzet:
Mindegyik belga juhászkutya változat szõre bõséges sûrû, jó szerkezetû, a gyapjas aljszõrzettel együtt kitünõ védelmet nyújt a nedvesség és a hideg ellen. Bõre elasztikus, de szoros és "testkedvezõ". A látható nyálkahártyák erõsen pigmentáltak.

Magasság:
Az ideális magasság ( a mar legmagasabb pontját mérve ):
kanoknál: 62 cm
szukáknál:58 cm
2 cm-es eltérés lefelé és 4 cm-es eltérés felfelé elfogadott.
Egy átlagos belga juhászkutya normál méretei:
Marmagasság: 62 cm
Törzshosszúság: 62 cm
A mellkas kerülete legkevesebb 75 cm
Mellkasmélység: 31 cm
Magasság: a földtõl a mellig 31 cm
Fejhossz: 25 cm
Pofahossz: 12,5-13 cm.

Mozgás:
A járás szabad és térölelõ.
    A kutyát természete hajlamossá teszi arra, hogy a szabadban fáradhatatlanul körözzön gazdája körül. Rendes mozgása a rendezett ügetés, megfelelõ lépéshosszal.

Szõrzet és szín a groenendael-nél:

A fejen rövid a szõr, akárcsak a fül külsõ részén. A mellsõ lábakon zászlószerûen rojtos a szõrzet, a felsõcombon ugyancsak hoszú szõrbõl álló vastag nadrág található. A nyaki és mellkasi részen a különösen hosszú és buja szõrzet vastag nyakfodrot és sörényt alkot. A test többi tájékán hosszú és sima a szõrzet.
    A groenendael színe fekete. A mellkason és a mancsokon a fehér folt megengedett.

Szõrzet és szín a tervueren-nél:

Az ugyancsak hosszú szõrû tervuerenre is érvényes a fenti szõrzet leírása. A tervueren színe vörösbarna fekete tûzéssel, az úgynevezett charbonnagezsal és sötét maszkkal. A mellkason és a lábujjakon fehér folt megengedett.


Szõrzet és szín a malinois-nál:
A fejen nagyon rövid a szõr, akárcsak a fül külsõ részén és a végtagok alsó részén. A felsõcombon enyhén zászlószerû, a szõrzet rojtos. A nyaki részen és a farkon is lehet valamivel hosszabb a szõr, enyhe nyakfodrot is alkothat. A test többi tájékán rövid a szõrzet. A malinois színe vörösesbarna, maszkja sötét.

Szõrzet és szín a laekenois-nál:

A szõrzet durva és bozontos , valamennyi testrészen egyenletesen, kb. 6 cm-es, de ne legyen a szem- és fartájon hosszú és kócos, mint például a schnauzernél. A kis szakáll durva és kemény, a farok rendezett. A laekenois színe a barna különbözõ árnyalatai.

A négy változat mindegyikénél legyen jó aljszõrzet, amely megfelelõ védelmet biztosít a nedvesség és a hideg ellen.

Természetük:
A groenendael és a tervueren változatok természetüket tekintve hasonlóak, ezért együtt tárgyaljuk e két típust. Könnyen tanithatóak, fiatal korukban féktelenek. Mindig készek arra, hogy játszanak a családban lévõ gyermekekkel, akikhez nagyon ragaszkodnak. Rögtön észreveszik, ha gazdájukat bántja valami, ekkor a megszokottnál többet követik õt. Bátrak, jó örzõkutyaként nem haboznak kipróbálni erejüket az idegen betolakodók ellen. Éberségük miatt ragyogó terelõkutyák. Aggódónak látszanak, d enem ijedõsek. Tekintetük olyan, mintha mindig valamin gondolkodnának. Ez más juhászkutyáknak is tipikus vonása.

Hibák:
Agresszív, vagy félõs alkat. Az orr az ajak és a szem környékének hiányos pigmentálódása. Világos szemek, egyenes váll, nyílt mancsok és lábujjak, kunkori vagy hátvonal felett hordott farok, hiányzó aljszõrzet, elmosódó, nem egyértelmû szõrzetszín, vagy a maszk hiánya. Gyenge hátulsó végtagok.

A tenyésztésbõl kizáró hibák:
Nyilvánvaló erõs elõre-vagy erõs hátraharapás, hiányos fogazat, laza vagy lötyögõs fül, hiányosan kifejlett herék, csonka farok, fehér foltok a mellkas és a mancsokon kívüli területen.

 Sok munkakutya-versenyen manapság gyakran tervueren vagy malinois a gyõztes. Ez már annyira természetessé vált, hogy nem is kelt nagyobb feltûnést. Ezek a nagyszerû juhászkutyák pompás szagló-, látó- és hallóérzékük segítségével kiválóan alkalmasak örzõ feladatok ellátására. Ez különösen a rendkívül gyors reakcióképességüknek  köszönhetõ. Természeténél fogva a groenendael és a tervueren nagyon jó mentõkutya. Jó hajlamuk van a sérültek megmentésére és a lavina áldozatainak kiszabadítására. A fáradhatatlanság is közös vonása a két változatnak.
A keményebb természetû malinois önállóbban cselekszik, mint a groenendael és a tervueren. Rövid szõre miatt megfelelõbb munkakutyaként való használatra, bár a hosszú szõr sem kicsinyíti a fent említett változatok felhasználási értékét. A rövid szõr ellenére a malinois jól bírja a hideget.
    A laekenois természetérõl eddig keveset tudunk. Egy kicsit kemény, de okos, bátor és félelmet nem ismerõ. Hasonlóan cseleksuik, mint a három rokona, de talán még serényebben. Cselekvés elõtt megvizsgálja a helyzetet, de ha akcióba kezdett, biztosabban reagál, mint a másik három fajta.
    A laekenois nagyon ragaszkodik gazdájához. Habár külsejét tegintve a bouvierre, sõt az óriás schnauzerre emlékeztet, természete mégis közelebb áll a belga juhászkutyákéhoz.
    A négy változat közül ez a legritkább.

Elterjedésük

Nagy-Britannia
Az angol groenendael-tenyésztõk sok éve fáradoznak azon, hogy jobb egyedeket nyerjenek. A tenyészkutyákat Franciaországból, Svájcból, Belgiumból, sõt Amerkából hozták az országba, bár karantén korlátozza a behozatalt, a nemzetközi kiállításokon való részvételt és a szukák pároztatását a legjobb tenyészkutyákkal. Ezért a tenyésztésben is látszik, hogy a kutyákból hiányzik valami határozott egységesség, ami segíthetne az ideális külsõ elérésében. A tervueren tenyésztése Nagy-Britanniában új, de gyorsan elterjedõben van és nyilvánvalóan elér a groenendael szintjére. A malinois ritka, a laekenois pedig szinte ismeretlen.

Németország, Luxemburg,
Németalföld és Svájc
Németországban és Svájcban a német juhászkutya népszerûsége hatást gyakorolt a belga juhászkutya tartására. Egyes lelkes kutyatartók természetesen minden lehetõséget megragadnak a fajta fejlesztése érdekében. Német tenyésztõk sokáig nem vettek részt nemzetközi kiállításokon, ugyanis õk robosztus, nehézfejû kutyákat tenyésztettek, amelyek elütöttek a Belgiumban kívánatos típustól.
Svájcban mindegyik belga juhászkutya-változatot tenyésztik. Különösen az 1970-es években terjedtek el erõsen. A világhíres Du Colombophil kennel 20 év alatt egyike volt az egyik legfontosabb malinois tenyésztõknek. E kennel kutyái mind külsejük, mind használati minõségük tekintetében elsõosztályúak. Rendõrkutyaként különösen magas színvonalúak.

Spanyolország és Olaszország
Spanyolországban 1978-tól tenyésztenek belga juhászkutyákat. A tenyésztés intenzív, bár csak kevés idõ telt el azóta. Olaszországban régóta tartanak belga juhászkutyákat. Az ebek magas színvonalúak, sajnos azonban manapság a tenyésztés sem mennyiségileg, sem minõségileg nem fejlõdik.

Franciaország
Franciaországban, Belgium szomszédjában a belga juhászkutyák már a század eleje óta népszerûek voltak.
A groenendael éppen a háború elõtt hagyta maga mögött a többi változatot. A II. világháború után a tervueren, melynek helyzete addig is igen kedvezõtlen volt, teljesen eltûnt Franciaországból. Késõbb mégis újra kezdték a tenyésztését, népszerûsége sokáig vetekedett a groenendaeléval. Napjainkban a belga juhászkutya változatai közül ez a típus a legnagyobb számú Franciaországban. A malinois kedveltsége változó volt. Franciaországban, az 1950-es években nagyon kevés volt belõlük, de azután és különösen az 1970-es években e változat tenyésztése növekedett. A durva szõrû laekenois-nak még nem sikerült meggyökeresednie Franciaországban.

Amerikai Egyesült Államok
Az egyesült államokba 1911-ben érkezett az elsõ négy belga juhászkutya, két groenendael és két malinois. A többi kutyát az I. világháborúból hazatérõ katonák hozták, különösen azok, akiknek gazdaságuk volt odahaza. A fajtát elismerték, de csak sokkal késõbb kezdték el értékelni. Sajnos, az Egyesült Államokban a belga juhászkutya fajtaváltozatait független fajtákként kezelik. Ezáltal a kutya nem válik homogénné, és különbség lesz a típusokban. A belga juhászkutya-változatok osztályozása Amerikában kizárólag a szõrzetkülönbségen alapul.

Észak-Európa
Az Észak-Európában érvényben lévõ karantén nagymértékben korlátozta a kutyák behozatalát. Ez odáig vezetett, hogy egyes lelkes kutyatartóknak sikerült kitenyészteniük saját, értékes állományukat. Az õsi, honi típus mellett Észak-Európában létezett egy belga és angol kutyákra alapozott "vonal" is, ami miatt szükségtelen volt kutyákat külföldrõl behozni és alávetni azokat a hosszú karanténnak.

Magyarország
Az elsõ belga juhászkutya tenyészpár az 1970-es évek végén került Magyarországra. Tudomásom szerint a Poirot névre hallgató gyönyörû kan alapozta meg az egyik legfontosabb belga juhászkutya kennel, a Vörös Pimpernel hírnevét. E kennelbõl - melynek tulajdonosa dr. Kósa Csabáné - származik a magyarországi állomány jelentõs része.
A Vörös Pimpernel jelenleg az egyetlen olyan kennel, ahol a belga juhászkutyák mind a négy változata, fajtája megtalálható. A Kósa házaspár lelkes munkájának köszönhetõen az 1980-as évek második felében megalakult a Belga juászkutya Klub, amely azóta évente megrendezi a fajta önálló klubkiállítását. A belga juászkutyák hazai népszerûsítésében szintén jelentõs érdemei vannak a Hidegkúti Testõr kennelnek. Tulajdonosa, tenyésztõje Gácsi Márta. Évtizedes kiképzõi munkájának köszönhetõen ma már egyre inkább respektálják a belga juhászkutyát mint munkakutyát. A Budaörsi Kiképzõ Iskolát a belga juhászkutyák egyik speciális kiképzõ helyeként tartják számon. Gácsi Márta és Ferenczy Tamás kiképzõi tapasztalataikat "Kutyaiskola" címû könyvükben foglalták össze, amely 1994 novemberében jelent meg. Az utóbbi néhány évben mind népszerûbb belga juhászkutya tenyésztésével egyre több sporttárs foglalkozik. Tõlük elnézést  kérek, amiért nem említem tevékenységüket, de jelen keretek között teljességre természetesen nem törekedhetek.
Felhasználói név
Jelszó
Elfelejtette jelszavát?

developed by Centrumnet Systems